4. Homogenizálás bemutatása

A keverés célja az egyes komponensek egyenletes eloszlatása. Akár a középiskolai órák gyakorlati részében, akár a mindennapi tevékenységük során találkoznak a diákok a keverés műveletével. Keveréssel létre lehet hozni hőhatásokat, szárítást, hűtést, hőcserét. (Légkondicionálók, ventillátorok). Kémiai-, biológiai folyamatok elősegítésére lehet használni. Kémia órán már biztosan előfordult, hogy két vagy több komponens elegyedését keveréssel segítették elő a diákok. Ugyanilyen hatékony tud lenni a keverés a szilárd vegyületek oldása során is (sóoldat készítés). Fontos szerepe van a keverésnek a megfelelő szerkezet kialakításában is. Ez a folyamat megy végbe a kenyértészta dagasztásakor is (a liszthez adagolt víz, só, cukor, élesztő elkeverése és a kenyértészta szerkezetének kialakítása).

Az alapanyagok és a feladatok sokfélesége megkívánja, hogy a keverő berendezéseink is sokfélék legyenek. Folyadékok keverésére használhatók a lap-, horgony-, kalodás-, propeller-, turbinakeverők. Ezek a berendezések alkalmasak sűrítmények hígítására. A termikus koncentráláskor kivontuk a vizet a gyümölcsből, így besűrítettük (gyümölcsvelő), amely ezután már kisebb helyen, jól tárolható. Ismételt felhasználáshoz keveréssel vissza kell hígítani. A folyadék keverőket használják még só-, cukor oldására, margarin hidrogénezésére. A képlékeny anyagok feldolgozása újabb keverő típusok kialakítását kívánja meg, mint például bolygókeverő vagy a gyorsdagasztó. Ezeket többek között kenyér-, sütemények készítésénél, húspépek keverésére, csokoládé gyártáskor valamint sajt, túró előállításakor tudjuk használni. A kiválasztott témakör számos területen csatlakozik a mindennapjaink tevékenységéhez. Így az élelmiszereink előállítási technológiáihoz, az állati takarmányok gyártásához, a gyógyszergyártáshoz, a vegyipari és környezetipari technológiákhoz és még számos területet lehetne felsorolni.

Gyakorlat célja

A szemcsés anyagok egyenletes eloszlathatóságának vizsgálata, a keverési paraméterek befolyásoló szerepének meghatározása. A jellemző paraméterek a keverési idő és a fordulatszám LINK.

A gyakorlat elméleti háttere

A keverést akkor mondhatjuk 100 %-osnak, amikor a komponens(ek) koncentrációja a rendszer minden pontján egyenlő, és megegyezik  -val, a vizsgált  anyagunknak a halmazon  belüli átlagos koncentrációjával.

Az adott mintára jellemző kevertségi állapotot keverés hatásosságának nevezzük (x):

képlettel számoljuk ki.   A c az adott minta koncentrációját jelenti.

(Pl. A és B komponens megadott keverési aránya (átlagos koncentrációja: A:B  = 1 : 4 vagyis     = 1/5*100 = 20 %  az A komponensre nézve.

(A keverékből vett minta szétszitálása után az A komponens mennyisége 3 g, a B komponensé pedig 26g így c = 3/29 = 0.103 x értéke pedig: 51 %)

Ha c értéke nagyobb értékénél akkor a számolóképlet a következőképpen módosul:

A teljes halmaz kevertségi állapotára LINK , homogenitására jellemző adatot, a keverés jelzőszámát
(I), az egyes, különböző helyekről vett minták hatásossági értékeinek számtani átlagából nyerjük.



Próbáljon válaszolni az ellenőrző kérdésekre. Amennyiben nem tud, vagy nem biztos a válaszban olvassa el a leírást, illetve nézze meg újra a kisfilmet.

  • • Mi a keverés műveletének célja?
  • • Miért van szükség sok, különböző féle keverő berendezésre?
  • • Hogyan működik a gyakorlaton bemutatott vékeverő berendezés?
  • • Milyen tulajdonságok jellemzik a gyakorlaton látott vékeverőben történő keveredést?
  • • Milyen eszközzel, módszerrel tudjuk meghatározni a kevert halmaz összetételét?
  • • Milyen paraméterek befolyásolják a gyakorlatban a keverés hatásosságát és jelzőszámát?